A falúban...

11:55

Én: na már alig várom hogy jöjjenek a démonok

Akemi: ne várd..

Én: mért ne?

Akemi: mert ezek mind féldémonok

Én: És?

Debbie: NÁNDI

Én: mi az?

Én: nem érdekel hogy féldémonok akkor is megölömm őket, és nem mondhatod hogy ezek nem gonoszak

Debbie: lehet....hogy igazad van

Én: úgyis ki akartam próbálni élesban a Káosz tornádót

Debbie: a mit?

én: amivel majdnem megöltem Vergilt

Debbie: ja

Akemi: megjöttek

Én: na akkor írtásra fel

a démonok egy csoportban jöttek úgyhogy én gyorsan csináltam egy Káosz hullámaot ami nem csak a démonokat pusztította ki hanem a falút is.

Debbie könnyes szemekkel: nem lehet igaz hogy sosem halgatsz rám, mindíg csak a pusztítás és pusztítás, hát nem tudom megértetni veled hogy nem csak harc van a világon?

Én...

mielőtt még elmondhattam volna amit akartam Debbie sírva elszaladt

Akemi: m....m...miért

odanéztem és láttam hogy Akemi is a sírás határán van

szörnyen éreztem magam

ráadásul azt sem tudtam merre menjek

A villában…

Hao dühösen: engedj ki

Akane: nem én

Hao: ha kiengedsz megkímélem az életed

Akane: aha és majd el is hiszem na ne nézz már madárnak

Hao: ELÉÉÉÉÉG most már ideges vagyok aláírtad a halálos itéleted

Hao egy nagyon nagyot ütött a pajzsra ami ettől semmivé vált

-Hao át törte az erőpajzsomat... - Gondolta Akane, miközben Hao elindult felé azzal a szándékkal hogy megölje.

-Hao ez nem te vagy! - kiáltotta Akane - Ez nem te vagy, hallod?! Ez csak valami izé a fejedben... Harcolj ellene!

-Fogd már be, idegesítesz! - mondta Hao Akane-nak. Akane eddig hátrált, de most megállt Hao előtt, és lehajtotta a fejét.

 Hao- Mi az, meguntad az életed?!

-Nem... ez... ez nem Hao. Te csak egy ostoba idióta vagy, aki azt hiszi, át veheti az uralmat a teste fölött.

-Pofa be, halandó! - ez volt a piros gomb... Akane mindent eltűrt, csak azt nem hogy halandónak nevezzék:

-Minek... neveztél? - kérdezte, és lassan elkezdte felemelni a fejét.

-Meg kell ismételnem, ennyire nem hallasz? Azt mondtam hogy: Ha-lan-dó! - Ebben a pillanatban Akane fel emelte a fejét, és szemeiben vörös láng csillant

-Engem senki nem nevezhet halandónak, főleg nem egy ilyen patkány, mint te! Gyáva vagy! Gyáva vagy amiért mások testébe bújva harcolsz! Gyáva vagy amiért nem mered magad megmutatni! Mutasd magad!

-Ahogy kívánod... - mondta Hao gonoszul, majd vörös szemei ismét barnára változtak, és a következő pillanatban olyan volt, mintha a lelke elhagyná a testét... pedig csak az a valami jött ki belőle. Mikor kijött belőle, Hao eszméletlenül zuhant a földe.

-Hao! - kiáltotta aggódva Akane, majd oda akart rohanni, de ekkor az a szellem, az ő testébe bújt... –

Hadj békén! - kiabálta tehetetlen dühében - Légy átkozott! ELÉG! Szálj már ki belőlem...!  - ez volt az utolsó mondata... ugyanis a szellem eddigre már átvette az uralmat a teste felett.

 - Ezt már jobban szeretem... - mondta Akane mikor már a szellem hatása alatt volt.

 - Eddig jó volt neked Nándi, mert te voltál a legerősebb, de most én jövök!

-          ekkor éles, gonosz kacajt hallatott. Majd felemelkedett a levegőbe, és elindult vissza a villába...

Mikor oda ért, senkit nem talált ott. - A rohadt életbe! - kiáltotta - Soha nem találok meg senkit mikor keresem, de ha nincs rá szügségem valahogy mindíg elő tűnik! EZ NEM IGAZ! - kiáltotta dühösen, majd a közelben lévő tárgyat (egy felbecsülhetetlen értékű kínai vázát :D) felrúgta. - Hm... hol lehetnek...? - kezdett gondolkozni. Addig is amíg nincsenek itt, körül nézek egy kicsit... egyedül. - majd ebben a pillanatban a szellem elhagyta Akane testék, aki ugyan úgy mint Hao ájultan esett a földre. A szellem igazából nem nagyon különbözött egy "átlag" szellemtől (attól függ ki mit nevez átlagnak) csak korom fekete volt. Emberi alakja volt, de nem volt arca... se semmi más... Eddig ugye azoknak az embereknek a hangján beszélk, akibe bele költözött. De most a saját hangját használta...

-Szép hely. Megveszem. - monda mosolyogva.

A hangja nem volt hasonlítható semmilyen evilági hanghoz sem... Éles volt, és fülsüketítő, mégis lágy és dallamos. Érdekesen hangzott. Először a földszintet pásztázta át.

-Áááhh... - búgta mézes-mázosan - Igazán gyönyörű ez a konyha. Ez a sok korcs meg sem érdemli. Hm. Csak tudnám, miért tartják magukat olyan nagyra... hiszen még csak nem is teljesen démonok. Csak hasznavehetetlen büdös korcsok. Egytől-egyig. Ellentétbe persze velem... Habár nem vagyok démon, de hál' istennek korcs sem... Csak hálát adhatok ezért az égnek. És ez mi? Csak nem az étkező? Kinek volt ilyen súlyos ízlésficama...? Borzasztó a berendezés. Jézusom, mikor cserélték ki utoljára a szemetes vödröt...?! Borzasztó... Micsoda felelőtlen kölykök... Na és ez? A nappali? Persze, gondolhattam volna hogy a TV minden extrával fel van szerelve... a hifiről nem is beszélve. Adnak az életmódjuknak. Bárcsak MAGUKRA is adnának... Mikor volt itt utoljára por törölve?! Borzasztó... Lássuk mi van az emeleten...

Fent:

-Huh... nahát, vajon melyik kinek lehet a szobája? Mekkora kupi...! Ez csakis Nándi szobája lehet. Lássuk a következőt... Hm. Ez már kicsit ízlésesebb. És mellesleg rend is van. Talán Debbie szobája, de az is lehet h Akane szobája... Bár Debbie-ről ezt az izlést jobban eltudnám képzelni. Lássuk a kövit... Nahát... Talán inkább ez Akane szobája. Tipikus discos berendezés. A falak tele poszterrel... még a tapéta színét sem látom tőlük... de legalább jó bandák és jó énekesek vannak a falon. Ó és persze a mindenképpen szükséges cd lejátszó... Hát persze, egy discos zene nélkül nem tud élni. Nahát, csak nem Shakespeare rajongók vagyunk? Hm... "Hamlet"... "Makrancos kisasszony"... Legalább valaki művelődik. Na lássuk a szomszéd szobát... Huh... nagyon impozáns... lakberendezőnek tuti nem vennék föl. - Ekkor Akane lépett be a szobába. Nagyon dühös volt, szemei vörösen izzottak, és gyorsan, kapkodva vette a levegőt. - Te bementél... az én szobámba... pedig oda a barátaimon kívül senki nem teheti be a lábát! - és Akane rátámadt a szellemre...

Akane miközben meg akarta ölni a szellemet: nem elég hogy mindenkit harcképtelenné tettél de még a magánszférájukba is beletaposol?

Akane: ezt az életeddel fizeted meg

A szellem ijedten ugrott el minden támadás elől mikor

???: mi folyik itt?

Akane odanézett és látta hogy én vagyok az

Szellem: teeeee na most te jössz

Akane: Nándi tűnj el innen most…… gyorsan

Nándi: mi van?

Szellem: most megvagy

És megszállt engem,és a szemeim vörösre váltottak

Én: na ez a legjobb mostmár az én kezemben van az egész világ

Akane: ebből baj lesz

Én: és most kislány készülj a halálra

Akane: nem akkor sem uralhatod senkinek a testét

Én: azt hiszed

Akane: Nándi tudom hogy hallasz állj ellen neki

Én: az ellenállás hiábavaló

Felemelte a káosz kardot és éppen csapni akart amikor valaki hátba lőtte valamivel

Akane odanézett és látta hogy Hao van az ajtóban

Hao: ne merd megtenni vagty egy évig nem jössz ki a kórházból

Én: nocsak a bratyó fenyegetőzik?

Hao: Tűz szelleme vidd el Nándit olyan messzire amennyire csak tudod

Tűz szelleme: értem

A tűz szelleme megérintette a testem és el teleportálódtam

Hao térdre esett

Akane aggódva: jól vagy?

Hao: igen, csak kimerült vagyok

Akane: gyere majd én segítek

Mondta Akane és odanyújtotta a kezét Hao-nak

Hao: nem kell, majd én felállok magamtól

Akane sértődötten: ahogy akarod

És Akane elindult kifelé

Hao: Várj én nem akartalak megsérteni

Akane: pedig sikerült

Hao: ne haragudj…

Hao: nagyon bántott volna ha bajod esik

Akane elmosolyodott és odament Hao-hoz

Akane: megmentetted az életem…köszönöm

Hao: semmiség

Hao nagy nehezen felállt és odament Akane-hez

Hao: bármikor megtettem volna

Akane elpirult

Hao pedig nem bírta visszatartani a mosolyát

Akane: öhmm menjünk és szabadítsuk ki a többieket

Hao: egyetértek

És elindultak

Akane: miért pirultam el ez olyan ciki volt, és ráadásul itt volt az a fura érzés

Hao: szerintem  váljunk szét mivel úgy gyorsabb

Hao: ki tudja hogy Nándi mikor ér vissza

És szétváltak hogy kiszabadítsák a többieket

A falu romjainál…..

Debbie: hol van Nándi?

Akemi: nem tudom

Debbie: mindegy induljunk el haza

Akemi : jó

Debbie:…..ne haragudj rá kérlek ő nem direkt csinálta

Akemi: nem haragszom végülis csak azokat ölte meg akiket eddig ismertem

Debbie: majd megérted miről beszélek de még egyelőre nem fogod megérteni

Folytatjuk…

Ebben a részben Akane is segített