38.Fejezet

lassan kinyitottam a szemem és körülnéztem

Én: áááá hasogat a fejem

amint körülnéztem és megláttam a tájat máris jobb kedvre derültem

Én: ez gyönyörű

egy völgyet lehetettt látni ahova leszállt a köd és rásütött a nap

hátranéztem és megláttam Debbie-t aki még ájultan feküdt a földön

Én: úgy látszik nem haltam meg

Én: de hogy kerültünk ide?

Én: .......mindegy

30 perc múlva Debbie elkezdett ébredezni

Debbie: hol vagyok?

Én: jó reggelt

Debbie felkelt a földről és azt moindta:

Debbie: úgy örülök hogy sikerült

Debbie: nem is tudom mit csináltam volna ha nem sikerül

Én: miről van szó?

Debbie: meghaltál de a Shikigami-val visszahoztalak

és láttam hogy könnycseppek gurulnak le az arcán, erre odamentem és gyengéden átöleltem

Én: semmi baj már élek, és ezt neked köszönhetem

Debbie: de azt hittem nem fog sikerülni

Én: ha valamit nagyon akarsz akkor az sikerül

Debbie egy kicsit lenyugodott

Debbie: tudod ki ölt meg?

Én dühösen: Dante

Én: hagyjuk a témát jó?

Debbie: jó

Debbie: ez a táj...gyönyörű

Én: sétáljunk egyet

Debbie: jó ötlet

öt perc séta után kimerültünk úgyhogy lefeküdtünk a fűbe és néztük a kék eget

Debbie: de jó egy kicsit távol lenni a harcoktól és a démonoktól

Én: mi is démonok vagyunk

Debbie: jó de mi csak félig

Én: ez igaz

Én: de mi bajod van neked a harccal?

Debbie: nem szeretek harcolni, túl erőszakos, néha ki is kell kapcsolódni

Debbie: ahogy te harcolsz az egyenesen brutális

Én: miért?

Debbie: hány ellenségedet hagytad eddig életben?

Én: nullát

Debbie: meg kéne tanulnod kegyelmet adni, nem minden ellenség gonosz

Én: mondj egy példát

Debbie: amikor szétrobbantottad a démonvadász bázist ne gondoltál rá hogy esetleg nem mindenki gonosz?

Én:....

Én: legközelebb megnézem

Debbie mosolyogva: helyes

fél percig kínos csend volt amit aztán Debbie tört meg

Debbie: mostanában alig vagyunk eggyütt

Debbie: amikor veled akarok lenni akkor éppen harcolsz valakivel

Debbie: este pedig fáradt vagy és alszol

Debbie: tudod....amikor lefekszem aludni rengetegszer gondolok rád mint például: Vajon Nándi mit csinálhat most? Vajon Nándi gondol rám?

Én: én is gondolok rád......mindíg

Debbie mosolyogva: olyan jó itt feküdni, itt csak a szél fuvallatát hallani és érezni a fék illatát  

Én: Debbie

Én:....

Debbie: az az igazság....hogy én mindíg melletted akarok lenni

Debbie: mindíg tudni akarom mit csinálsz, különben halálra aggódom magam

Én: nyugottan gyere akárhova velem

Debbie: de nem akadályozlak

Én: nem épp ellenkezőleg, ha egy egy embernek van mit megvédenie akkor erősebb lesz

Én: és mivel én félig ember vagyok ez rám is igaz

Ettől a perctől kezdve Debbie sokkal megkönnyebbültebbenek nézett ki

Debbie: tudod merre kell hazamenni?

Én: nem de kideríthetjük

és fel akartam állni, de Debbie megfogta a kezem

Debbie: nem maradhatnánk így még egy kicsit?

Én 5 másodperc után elmosolyodtam és visszadőltem a fűbe

egy jó ideig így maradtunk és pihentünk....

Folytatjuk...