36.Fejezet

visszatértem a villába és lefeküdtem aludni, mivel nagyon kimerültem a Káosz robbanástól

Uni szobájában...

Vergil: kérlek, ne halj meg, kélek

De Uni semmi életjelet nem mutatott

Vergil: nem halhatsz meg mert... mert...

ekkor Uni elkezdett mozogni és felkelt

Uni: hol vagyok?

Vergil: a villában a szobádban

Uni: nagyon fáj a fejem

Vergil:arra nincs jobb gyógyszer mint a friss levegő

Uni: jó ötlet

és mindketten elindultak a kertbe sétálni

lent a társalgóban...

Akira: akkor itt mindenki féldémon?

Debbie: igen

Akira: nem akarok tolakodni, de...

Debbie: nyugottan itt maradhatsz ameddig akarsz

Debbie: sőt még akár csatlakozhatsz is hozzánk

Akira: köszönöm de ezen még gondolkozom

Debbie: oké

ekkor Hanyou berobogott a társalgóba

Hanyou: nem láttátok Daisuke-t van egy kis elintézni valóm vele

Debbie: nem

Hanyou: bezzeg most bujkál

Debbie: mi történt

Hanyou: elrejtette a kardom valahol a házban

ekkor bejött Hao

Hao: hé Hanyou, Daisuke nem bujkál sehol, fent van a szobájában

Hanyou elpirulva: oppá ott még nem kerestem

és kiment

Akira és Debbie ezen halkan elnevették magukat

ekközben Akane szobájában...

Hao: kár hogy nem voltál ott, nagyon jó volt

Akane: gondolom, de nem én tehetek róla hogy az ablak nem észak felé fordul

Hao: bár, nagyon ismerős volt az a tüzijáték de azért szép volt

Akane gyanakodva: hogy nézett ki

Hao: feketén

Akane mosolyogva: óóó te sügér az nem tüzijáték volt hanem egy Káosz robbanás

Hao elpirulva: oppá az is lehet

a kertben....                                                   

Vergil és Uni sétállgattak, és beszélgettek:

Vergil: na elmúlt a fejfájásod?

Uni: igen nagyon jót tett. köszönöm

Vergil: ezt nem kell megköszönni

Uni: nem arra gondoltam hanem mindenre amiben segítettél nekem

Vergil: semmiség

Uni: ez nem semmiség.

Vergil:...

Uni látva hogy Vergil erről nem szívesewn beszél témát váltott

Uni: Vergil, alig tudok rólad valamit.

Vergil: Ez most hogyan jutott az eszedbe?

Uni: Hát, nem is tudom... Csak úgy jött.

Vergil: Igazából nincs sok mesélni valóm... Ami van, az is tele van szörnyűbbnél szörnyűbb dolgokkal... És nem akarlak vele terhelni.

Uni: Értem.

Vergil: Na és te?

Uni: Mi van velem?

Vergil: Én sem tudok rólad valami sokat.

Uni: nekem sincs túl sok mesélni valóm... És nem is szeretek a múltamról beszélgetni.

Vergil: Ó, sajnálom...

Uni: Ugyan, nem tudhattad...

Ekkor hosszú hallgatás következett, ami kezdett kínossá válni. A csendet végül Uni törte meg:

Uni: Emlékszel amikor Hanyou letámadott? - kérdezte viccesen

Vergil: Azok közé az emlékek közé tartozik, amiket tuti hogy sosem felejtek el... - felelte mosolyogva.

Uni: Azért nem volt semmi!

Vergil: Nekem mondod?! - mondta Vergil, és most már egy őszinte kis kuncogást is hallatott.

Uni: Olyan jó amikor nevetni látlak.

Ekkor Vergil elpirult, és hogy Uni ezt ne vegye észre, gyorsan elfordult. De aztán eszébe jutott, hogy talán valahogy meg kéne köszönnie Uni-nak ezt a szép gesztust... Vagy neki is mondania kéne valami hasonló szépet a lánynak. Ezért vissza fordult, és Uni még mindíg kedvesen mosolygott rá.

Vergil: Neked pedig... Gyönyörű a mosolyod. De igazán. Nem mintha máskor nem lennél gyönyörű, de így még szebb vagy, akarom mondani... - Vergil teljesen zavarban volt, még sosem mondott még csak ehhez hasonló mondatokat sem, főleg nem egy lánynak.

Uni: Értem, értem... Nem kell magyarázkodnod, értem mit akarsz mondani. Köszönöm.

Vergil: Ugyan... Nincs mit... Hiszen ez az igazság. - ekkor mélyen egymás szemébe néztek... Vergil testét különös melegség járta át, azelőtt még sosem érzett ilyet, de még csak ehhez hasonlót sem... Csak nem zavarban van? Vagy ez talán... a szerelem? Uni közelebb hajolt Vergilhez, aki nem tudta, hogyan reagáljon a dologra... De aztán hagyta a gondolkodást, és az ösztöneire támaszkodott... Ő is közelebb hajolt Uni-hoz, és így folytatták egészen addig, míg ajkuk össze nem érte.

Ajkaik csókban forrtak össze, és nem törődve semmivel hosszú percekig álltak így. majd mikor ajkuk ismét szétvált, , és a fülébe súgta:

-Már nagyon régóta vártam erre...

-Nem olyan régóta, mint én... - felelte Vergil

- Uni... én...Szeretlek!

-Én is téged!

Folytatjuk...

a kertes rész megírásában Akane-sama is szerepet játszott:D :D :D