1. fejezet

Hellóka...megi itt egy normális nap a suliban bár nem lenne normális bár nem lenne suli....na persze midnen ilyen korú gyerek ezt kíváánja.....bárcsak több kaland lenne....és bár ne gondolkodnék ilyen hülyeségeken biológia óra közben.

- Nándi ébredfj fel és figyelj ide....sőt ha már alszol mondd el nekünk h szaporodnak az egysejtűek-zavart fel a tanár

- maga tudja hiszen az agya is max egy sejt- suttogtam halkan amit nagy szerencsémre meg is hallott

- látom többet tudsz mint itt mindannyian ha így van...
-szóval beismeri?-vágtam a szavába

-tűnés az igazgatóhoz-orított a tanár vörös fejjel

-örömmel megyek...még az igazgatóban is több értelem vanm mint magában-mondtam egyhangúan és elsétáltam az igazgatóhoz

amint beértem angyali mosolyt erőltettem az arcomra

-jó napot kívánok-mondtam kedvesen

-szia -mondta ellenszenvesen az igazgató

-nem csináltam semmi.....a tanár megin kiküldött pőedoig csak megmmondtam neki a szörnyű igazságot
-és mégis mi az az igazság-kérdezte félmosollyal
-hát h az agya egy sejtből áll és ő tudja jobban h szaporodnak az egysejtűek....bár az ő agyában nem naon sdzaporodnak-mondtam mosolyogva ártatlan hangon
valóban?-kérdezte és láttam h alkig tudjas visszatartani a nevetést
-el tetszik engedni?-kérdeztem
-igen de estig maradj itt hiszen...megsértteni egy tanárt.....oké oké itt maradok csak ne tessék felhívni a nevelőszleim tudniillik utéálom őlket-mondtam, mérgesen

-megegyezttünk mondta az igazgató é elengedett

Este......

-ahj de unom ezt a ki***ott foglalkozást dehát a megegyezés ez volt....-de ekkor bejött az igazgató és mondta h végre mehetek haza aminek naon örültem.

éppen tartok hazafelé amikor észrevettem h egy gyerek követ és ezért rátértem a hoszabbik és sötétebbik útra ahol lerázhatom....de az utamba akadt egy tó ami esddig tudomásom szeri nint nem volt ott és kicsit fénylett is feketén...
-na de itt nicns is atomerőmű-mondtam magamban de ekkor erős lökést éreztem a hátamban és fejessel beleestem az említett tóba, amint reagéáltam erre nagyon elkezdett sajogni mindenem amit érintett ez a fura folyadéjk kapálóztam is usztam felfelé de a fájdalomtól nem tudtam felérni...de mégis fél perc mulva éreztem hogy áramlik a levegő a torkomba és arra eszméltem hoogy kinnn vagyok a parton és köhögöm ki a folyadékot....majd kinyitottam könnyben úszó szemem és amint kitisztult a látásom és megláttam azt a fiut feldühödtem és nekimentem felemeltem és darabokra törtem a gerincét majd rettentő erővel átütöttem a hasát úgy hogy az öklöm a másik oldalon jött ki pont akkor észrevettem h a karom sötéten ízzik és karmaim vannak
-szánalmas gyenge halandó-mondtam gonoszuil vigyorogva és belehajítottam a sötét folyadékba....

Mikor észhez tértem elmentem a kedvenbc várromomhoz és leültem gondolkodni

~vajon...megöltem....vagy túlélte....és miért....voltam olya....gonosz?......mind1 már m,egtörtént változtatni nem változtathatok rajta....sötét ekó....szép név egy ilyen sötét folyadéknak......úgyis megragadt a nyelvemen....és a káosz kard.....szép név lenne a fegyveremnek....ha lkenne-mondtam és beszakadt alattam a szikla....

-emlegetett szamár-gondoltam magamban miközben lezuhanatam 4 m,étert és fura volt h azonnal fel is álltam utána és előttem volt....egy szép fényes nehéznek kinéző kard és egy sz-ép ruha......átöltöztem a hátamra vettem a kardot(mert ráilllett a ruhára) és elindultam cvilágggá a nagy reménnyel hogy valami csak lesz velem....nem mintha sokat számítanék így az élettől

by: Atasuke