Fény és sötétség: A lehetetlen
2006.07.08. 11:50
12 nap alatt elértem az 1/8 D-ratiot ami nem kis fejlődés volt de két napom van még hátra ami igazán nem soka mutató 87%-on áll és már érzem is hogy valami nem stimmel, a biztonság kedvéért Mitsuko is kapott egy olyan karperecet ha esetleg neki is ilyen gondjai támadnának.
Eközben Debbie hozzám sem szólt amivel sajnos nem törődhettem mivel az időm vészesen fogy. Új lakóhelyet még mindíg nem találtunk úgyhogy maradtunk a táborhelynél.
Edzés közben...
-ki....vagyok?.....mi a....szedd össze magad-ráztam meg a fejem
-egyre rosszabb...-mondtam magamban és folytattam az edzést
A táborhelyen...
-Debbie miért nem beszéltetek Nándivel már......nagyon régóta-kérdezte Uni
-....semmiért...-mondta egyhangúan
-ha nem mondod el nem tudok segíteni
-azért mert fontosabbnak tartja az eddzlést mint...mint...-itt félbehagyta a mondatot
-mert neki most fontosabb is-mondta Mitsuko aki hirtelen kiszúrta a beszélgetést
-úgy értem.....most az élete függ rajta-mondta Mitsuko
- h....hogy?......nem értem-mondta zavartan Debbie
-megígértem hogy nem mondom el neked a te érdekedben de...a sötét ekó lassan eluralkodik a testén már csak 2 napja van arra hogy eléggé irányítani tudja..ha nem sikerül neki meghal-mondta Mitsuko
Mielőtt Debbie válaszolni tudott volna, valaki a háta mögé teremt kivehetetlenül majd ugyanazzal a gyorsasággal le is ütötte.
Debbie eszméletlenül esett a földre Uni és Mitsuko azt sem tudták hová nézzenek de amint uni mögé teremt Uni hátraütött így az a személy hárarpült de nem ért földet mert máris másik helyen volt
-engem nem olyan könnyű legyőzni.....azt hittétek egy nyamvatt kis ütés vörös ekóval ki tud fektetni....hát rosszul hittétek-mondta dühösen
Vergil meglátta a dolgot és rögtön akcióba lendült" -hát te még mindíg élsz.....apuci-kérdi Vergil gúnyosan
-igen élek fiaccskám-mondta meggényosabban
Edző helyemnél...
-uhh azt hiszem kis pihenőt tartok alig mozog valamim-gondoltam mgamban és visszamentem a táborhelyre ....kicsit fura volt arra visszatérni hogy Vergil harcol apánkkal mindenki más eltűnt és 3 lány a földön...
-na itt meg......mi történt-kérdeztem
na vajon mi-kérdezi vergil miközben kardjával Tartja vissza apánk sötét ekó sugarát
-mit kéne....tennem......tudom már.....-mondtam és tudatosan igazi démonná változtam ezúttal térdre se estem meg se nyikkantam mivel nem éreztem semmit csak kitört belőlem
-na....most....véged-mondtam és nekimentem de ő kitért előlem
lassú vagy-mondta gúnyosan
-lassú a jó édes....-mielőtt kimondhattam volna akkora ütést kaptam a fejhembe h az még így,démonként is fájt
-tudod kit ütöges-mondtam és hasba ütöttem úgy hogy a karom a másik végén jött ki
-ne hidd hogyn vége van...én is sötét ekót birtokolok és teljesen-mondta és belőle is kitört a démona.....sötét füst bborította karját és a hátából kinőtt szárnyakat is
-te aztán ronda vagy-mondtam gúnyosan
-te meg gyenge....nézz magadra alig élsz...még pár perc és önmagad sem leszel-mondta
-de abban a pár percben......megöllek-mondtam és elkezdtem ütlegelni ami egyáltalán nem volt rá hatással ő viszont 1 et leadott és attól a földön kötötttem ki
-ro....hadj meg-mondtam és feltápázkodtam
-még mindíg élsz?kérdezte
ránéztem a karperecemre és a mutató 95% on állt...
-franc alig van időm.....muszáj addig megölni
-magamba gyűjtöttem minden sötét és vörös ekót majd amit összegyűjtöttema karjaimba irányítottam
-ez az egy esélyem van-mondtam és két karomba két sötét spirál gömböt csináltam
-ne szépítsük dögölj meg-mondtamhátulról amíg nem figyelt lefogtam a lábait sötét ekóval....és megindultam teljes erőbedobással...mindkettő spirál gömböt a mellkasába nyomtam
úgy ordított ahogy a torka bírta és éreztem hogy belűl elsötétűl minden.....rápillantotam a karperecre és.....167% on volt és rohamosan növekedett
10 teljes másodpercig egy helyben roncsolta a spirál göm a testét majd alig látható sebességgel akkorát lökött rajta hogy röpke fél másodpercig lehetett látni míg el nem tűnt az erdő sűrűlyében....láttam ahogy a lökés átszakítja a mellkasát és ennyi nekem épp elég volt.....a mérő 200% on volt így már csoda hogy egyáltalán állni tudtam......visszaváltoztam és leestem a földre és néztem az eget....
-legalább.....jó vége lett-mondtam magamban és lehunytam a szememet a fáradtságtól
....
|