A nap első sugarai megcsapják a cica finom fekete bundáját, aki mindig a kinyitott ablakpárkányon szokott aludni. A lány kicsit sebzett de hófehér arcát is megcsapja a nap majd szép fekete haját és lassan az egész szobát. Ébredezik nyújtózkodva a lány, bár egy kicsit nehézkesen a tegnapi maradványok után. Fölül az ágyon majd ránéz az órára. Hat óra … az első vonat 7 : 20 – kor indul és nem tudja eldönteni menjen vagy maradjon … ha megy tiszta idegen helyen lesz ráadásul már át van íratva abba az iskolába, ha marad apja biztosan tesz érte, hogy rossz élete legyen.

- Hát ez így nem jó … nem tudom mit tegyek … - mondja magában a  lány kicsit elkeseredve

Lenéz az ablakból, s az apja kocsija ott áll, ebből ítélve itthon van és ha megtudja, hogy nem ment el biztosan terrorban tartja őt is meg anyukáját is.

- Sajnos mennem kell … - mondja magában eltökélten

Bepakol mindent egy nagy testes bőröndbe majd lecipeli és egy külön hátizsákot is készít magának

- Nagyon fog itt minden hiányozni … de ezt az áldozatot meg kellett hoznom … -  mondja miközben pakolja kis hátizsákját
Miközben a lány pakolászik, a macska nagyban dörgölőzik a  Kaoruhoz . Majd a lány megsajnálva cicusát szépen, mint ha mi sem történt volna elrakja a macskát  a táskájába. Legalább ő emlékeztetni fogja otthonára.

- Ajjaj 6 : 46 van, sietnem kell, hogy kiérjek – mondja zaklatottan, majd kirohan

De nem veszi észre … , hogy az asztalon számára készült egy levél, ami a szüleitől van. Pontosabban az anyukájától végső elkeseredésében írt neki egy levelet mielőtt a lány apja elvitte volna. Kaoru gyorsan a vonathoz futott és a címet szorongatja a kezében hova is, kell utaznia, amit még anyukája írt. Fölszáll a betervezett vonatra, majd leül az egyik ülésre az egyik vágányban, ahol senki sincs.

- 7 : 15 van … még lenne időm meggondolni magamat … de nem mehetek vissza … végül is legalább lesznek barátaim, ha már eddig úgy sem voltak … és új életet kezdhetek – gondolja magában és kicsit fáradtan összehúzza magát és elalszik a nagy tegnapi fáradalmak után, mivel nem tudta kialudni magát. Eltellik 2 óra a lány csak alszik nem sokára megérkezik a végállomásra … egy nagyot zakkana  vonat és a lány is huppan egyet le a  földre majd észre  veszi, hogy már itt is van a  végállomáson. Kiszáll … és megpillantja a gyönyörű tájat, amitől rögtön jobb kedvre derül.

- Igen csak szép ez a táj … biztosan jól elleszek … csak tudnám hol van az a nyomorult kollégium … - nézelődik körbe- körbe de aligha lát valamit a nagy sík vidéken és dombságok között

Hirtelen előtte terem egy limuzin, ami kb., mint apja  BMV-vel belerohan az előtte lévő oszlopba

- Hát itt semmi sem változott – mondja halkan gúnyos arckifejezéssel

- Öhm csókolom jól tetszik lenni … - mondja kicsit naívan a lány a sofőrnek, aki kimászik az autóból

- Ohh kislányom, de ismerős vagy nekem … nem te vagy az a lány aki most érkezett ide, akit átírattak a szülei ?

- De igen KaoruKasuga Jippensha a nevem …. – mondja kicsit szégyenlve hosszú nevét

- Hűűű de szép hosszú neved van … ha jól tudom engem érted küldtek … szállj be  a kocsiba – mondja természetes hanggal

- Én inkább ezt most kihagynám ha nem baj – mondja kicsit gúnyosan a lány a bácsi vezetői tudása láttán

- Nah ne szégyenlősködj szállj már be – mondja a bácsi viccesen

- Mondom uram … én inkább ezt most kihagyom – mondja a lány kioktatóan a sofőrnek

- Nah jó – a bácsi megfogja a makacs lányt és szépen berakja a kocsiba és lezárja az ajtókat

- Neh kérem engedjen ki … túl fiatal vagyok még a halálhoz – mondja a lány gúnyosan de kétségbe esetten is

- Ne nyavalyogj már annyira … amúgy az én nevem Chika én vagyok a kollégium portása és az ottani Gyermekvédelmi Klub tagja

- El tudom képzelni – gondolja magában gúnyosan a lány – véletlenül nem a Gyermek - balesetvédelmi szakra akar menni ott biztosan „kitűnő” lenne – gondolja még gúnyosabban a történtek után és nézi a közben a tájat, ami szinte elvarázsolja rosszkedvét és múltját

- Itt is vagyunk – mondja Chika és kiszállva a kocsiból kinyitja a lánynak az ajtót

- Öhm … köszönöm …. Köszönöm Chika bácsi – mondja zavartan a lány és kiszáll a limuzinból

- Semmiség … ha bármi problémád van a hátsó karbantartó szobában megtalálsz a park mögött

- Köszönöm szépen  … öhm merre vannak  a szobák, vagy ahol aludni fogok? – kérdi félénken a lány

- De hülye vagyok … mutatom mindjárt

- Hát eléggé – gondolja kicsit gúnyos mosollyal magában

Kaorut a Chika szépen a kollégium legfelsőbb szintjére vezeti .

- Itt is volnánk 3 lánnyal leszel együtt te leszel a negyedik de aztán jó légy ám mert ha nem magam cincállak ki onnan – mondja viccesen szokásos mondandóját

- Rendben – mondja a lány

- Nem várom azt a  napot – gondolja magában – belevaló egy lány nem lesz vele sok gond – gondolja elismerően Chika majd elsétál