Miután kipihentük magunkat elindultunk a közeli falúba szállász kerseni mivel nem tudtuk merre kelkl hazamenni.

amint beértünk a falúba odamentem egy lakóhoz kérdezősködni

Én: elnézést nem tudja megmondani hol tálálunk szállást

A lakó végigmért engem aztán rémülten elfutott ezt kiabálva:

lakó: DÉMON DÉMON

Én:itt se sokat tudtunk meg

Debbie: kérdezzünk meg mást

Én:...

mielőtt kimondhattam volna azt amit akartam  egy vasvillával hátúlró átszúrtak

Én: ez nem volt szép

Mondtam elővettem a kardomat, kihúztam magamból a vasvillát és megfordultam, egy lakó állt előttem rémülten.

éppen le akartam rá sújtani amikor Debbie eszembe juttatta mit beszéltünk meg korábban

Én: jólvan nem ölöm meg.... menjen

A lakó értetlenül nézett és aztán megkérdezte

Lakó: ti démonok vagytok nem?

Én: de

Lakó: nem azért jöttetek ide hogy megöljetek minket?

Én: nem

Lakó: akkor mit akartok

Én: SZÁLLÁST

Lakó: menjetek abba a házba az egy fogadó

bementünk a fogafóba szállást kérni

mikor beértünk egy lány megkérdezte:

Lány: mit tehetek értetek?

Én: idehozhatrod a fogadó tulját

Lány: én vagyok a tulaj

erre teljesen meglepődtem

Én: akkor...szeretnénk itt..maradni ....egy éjszakára

Lány: biztos hogy itt akartok maradni?

Én: igen mért?

Lány: csak kérdeztem

Akemi: egyébként a nevem Akemi

Akemi: hívjatok így

Debbie: nagyon örvendek az én nevem Debbie

Én: az enyém Nándi

Akemi felvezetett a szobánkba

Akemi: ha bármi kérdésetek van most kérdezzetek

Én: oké mért kérdezted hogy biztos itt akarunk maradni?

Akemi: mert hetente egyszer jönnek ide démonok és elvisznek embereket, de legtöbbször gyerekeket mert ahogy mondják az ő lelkük a legjobb.....többnyire azért nincs itt egy gyerek sem.

Debbie: akkor hogyhogy téged még nem vittek el

Akemi: mert én féldémon vagyok

Én erre nagyon meglepődtem

Én- mért találkozunk mindíg féldémonokkal?

Debbie: mi is azok vagyunk csak nekünk fegyverünk is van

Akemi: ezzel mire célzol?

Én: hogy ha ma jön egy fémon is azt mi kinyírjuk

Akemi: azt nagyon megköszönném

Én: mikor jönnek?

Akemi: általában éjfélkor jönnek

a következő órákban jól elvoltunk, Debbie Akemi-vel beszélgetett

Debbie: miután megöltük a démonokat nem akarsz velünk tartani

Akemi: hova mentek?

Debbie: egy villába na jó majdnem hogy palota de még nem az

Akemi: csak ti laktok ott?

Debbie: nem rajtunk kívül még egy pár féldémon

Akemi: úgyis minden nap unalmas itt, jól hangzik

Debbie: akkor velünk jössz?

Akemi: igen

A villában...

Vergil: hol vannak?

Hao: elküldtem tűz szellemét hogy....

ekkor Hao szeme vörösre váltott és gonosz kifejezést öltött

Vergil: Hao jól vagy

Hao: értéktelen szemét

és villámgyorsan kardot formált és azzal leszúrta Vergilt

ezt meglátta Daisuke akit hao auzonnal tűzfal mögé zárt majd felment Hanyou-hoz  elvette a kardját és azzal szúrta át

Hao: érzek még valakit.....három lányt

lement a társalgóba ahol csak Uni és Akira volt, őket megkímélte és elkábította

Hao: már csak egy

de a meglepetés erejével már elkésette mert mikor megfordult látta ahogy Akane a földön fekvő Uni-t és Akira-t nézi

Hao: most már csak te vagy hátra

Akane: Hao mit csináltál?

Hao: nem fog fájni.......nagyon

Akane: ugye nem haltak meg?

Hao: neked kiszívom a lelked

Akane- jobb h eltűnök innen

és Akane elfutott

Hao: ha futsz ha nem én megtalállak

Akane beleszúrta a kardját a falba, kiment a házból

és megállt

Hao: látom rájöttél hogy nincs értelme a futásnak

Akane: szeretnéd

Hao ki akart menni de egy láthatalan mező visszatartotta

Hao: mi ez? mit csináltál

Akane: te leblokkoltam a kijáratot

Hao: ellőbb utóbb áttörök rajta

Akane: én is ettől félek

Akane: remélem Nándiék minél előbb visszajönnek

Folytatjuk...