Fény és sötétség: Egy kis együttlét
2005.10.05. 17:27
38.Fejezet
lassan kinyitottam a szemem és körülnéztem
Én: áááá hasogat a fejem
amint körülnéztem és megláttam a tájat máris jobb kedvre derültem
Én: ez gyönyörű
egy völgyet lehetettt látni ahova leszállt a köd és rásütött a nap
hátranéztem és megláttam Debbie-t aki még ájultan feküdt a földön
Én: úgy látszik nem haltam meg
Én: de hogy kerültünk ide?
Én: .......mindegy
30 perc múlva Debbie elkezdett ébredezni
Debbie: hol vagyok?
Én: jó reggelt
Debbie felkelt a földről és azt moindta:
Debbie: úgy örülök hogy sikerült
Debbie: nem is tudom mit csináltam volna ha nem sikerül
Én: miről van szó?
Debbie: meghaltál de a Shikigami-val visszahoztalak
és láttam hogy könnycseppek gurulnak le az arcán, erre odamentem és gyengéden átöleltem
Én: semmi baj már élek, és ezt neked köszönhetem
Debbie: de azt hittem nem fog sikerülni
Én: ha valamit nagyon akarsz akkor az sikerül
Debbie egy kicsit lenyugodott
Debbie: tudod ki ölt meg?
Én dühösen: Dante
Én: hagyjuk a témát jó?
Debbie: jó
Debbie: ez a táj...gyönyörű
Én: sétáljunk egyet
Debbie: jó ötlet
öt perc séta után kimerültünk úgyhogy lefeküdtünk a fűbe és néztük a kék eget
Debbie: de jó egy kicsit távol lenni a harcoktól és a démonoktól
Én: mi is démonok vagyunk
Debbie: jó de mi csak félig
Én: ez igaz
Én: de mi bajod van neked a harccal?
Debbie: nem szeretek harcolni, túl erőszakos, néha ki is kell kapcsolódni
Debbie: ahogy te harcolsz az egyenesen brutális
Én: miért?
Debbie: hány ellenségedet hagytad eddig életben?
Én: nullát
Debbie: meg kéne tanulnod kegyelmet adni, nem minden ellenség gonosz
Én: mondj egy példát
Debbie: amikor szétrobbantottad a démonvadász bázist ne gondoltál rá hogy esetleg nem mindenki gonosz?
Én:....
Én: legközelebb megnézem
Debbie mosolyogva: helyes
fél percig kínos csend volt amit aztán Debbie tört meg
Debbie: mostanában alig vagyunk eggyütt
Debbie: amikor veled akarok lenni akkor éppen harcolsz valakivel
Debbie: este pedig fáradt vagy és alszol
Debbie: tudod....amikor lefekszem aludni rengetegszer gondolok rád mint például: Vajon Nándi mit csinálhat most? Vajon Nándi gondol rám?
Én: én is gondolok rád......mindíg
Debbie mosolyogva: olyan jó itt feküdni, itt csak a szél fuvallatát hallani és érezni a fék illatát
Én: Debbie
Én:....
Debbie: az az igazság....hogy én mindíg melletted akarok lenni
Debbie: mindíg tudni akarom mit csinálsz, különben halálra aggódom magam
Én: nyugottan gyere akárhova velem
Debbie: de nem akadályozlak
Én: nem épp ellenkezőleg, ha egy egy embernek van mit megvédenie akkor erősebb lesz
Én: és mivel én félig ember vagyok ez rám is igaz
Ettől a perctől kezdve Debbie sokkal megkönnyebbültebbenek nézett ki
Debbie: tudod merre kell hazamenni?
Én: nem de kideríthetjük
és fel akartam állni, de Debbie megfogta a kezem
Debbie: nem maradhatnánk így még egy kicsit?
Én 5 másodperc után elmosolyodtam és visszadőltem a fűbe
egy jó ideig így maradtunk és pihentünk....
Folytatjuk...
|