27.Fejezet

már egy órája harcolunk apánkal de nem merül ki... de mi se

Én: arghhh, ha ez így megy tovább én nagyon dühös leszek

Vergil: nyugi előbb ő fog elfáradni aztán lefejezzük

Apánk: értem már, szóval ez a taktikátok, hát akkkor nincs más választásom minthogy meghaltok

Daisuke: szeretnéd

Hao: tűz szelleme!! öld meg apánkat

Tsz: ok

a tűz szelleme megtámadta apánkat de az simán visszaverte és elpusztította a tűz szellemet (24 óra múlva visszajön mert nem halhat meg megint)

Hao: ne...nem igaz

És apánk belevágott Hao nyakába, Hao már nem bírta és összeesett

Én: Debbie gyógyítsd meg

Debbie: oké

odament Hao-hoz megpróbálta meggyógyítani de nem sikerült

Debbie: nem igaz mért nem megy, otthon ment

Én: gondolkozz mit nem csinályz itt amit otthon

Debbie- otthon nyugott vagyok...igen ez az nyugottnak kell lennem

megpróbálta újra és sikerűlt

ekközben apánk leterítette Vergilt és Daisuke-t

Én: Debbie gyógyítsd meg őket is

Debbie: ok

Apánk: na már csak te és Akane maradtatok

Akane: honnan tudod a nevem?

apánk: nem mondom el

Én: tudom már hogy fogjuk megölni

Akane: hogy?

Én: csinálok egy olyan robbanást az biztos hatni fog

Akane: de nemcsak rá

Én: KÁOSZ vidd el őket innen

Káosz: oké

"felvette" a többieket a kezébe és elment

Én: oké, ez megvan

Én: teljesen fel kell dühödnöm ehhez a támadáshoz

folyamatosan dühítettem magam, ekközben apám megindult felém

Én- mindjárt, mindjárt, mindjárt, most

Én: KÁOSZ ROBBANÁS

ezúttall láttam mi történik, láttam ahogy a robbanás végigsöpri a talajt, és azt is hogy apám semmivé felém tart, és mivel még élt

küldtem egy még nagyobb robbanást mint ezelőtt már kezdtem úgy érezni hogy nem bírom de apám még élt

Én- még egy utólsót

összeszedtem minden dühömet ami valaha ért és kiengedtem az eddigi legnagyobbat, láttam ahogy apámat eltalálja és semmivé lesz a robbanásban

én összeestem és nem tudtam megmozdulni.

aztán elvesztettem az eszméletem

...

kinyitottam a szemem és láttam hogy a szobámban vagyok, felkeltem az ágyból, még alig tudtam megmozdulni, nagyon le voltam gyengülve.

kimentem az udvarra és amint Debbie meglátott elkezdett felém szaladni és a nyakamba ugrott,  de aiig bírtam állva maradni

Debbie: úgy örülök hogy jól vagy

Én: Debbie, ööhmm nem szeretnélek megsérteni de alíg bírok allni és...

Debbie: ja bocsi

Debbie: képzeld Hanyou él

Én: tényleg? tettette

???: hello

odanéztem és tényleg Hanyou volt

Én- szóval Daisuke igazat mondott

Hanyou: mi történt, az alatt az egy óra alatt míg halott voltam

Én: én most el nem mesélem kérdezz meg valaki mást

visszamentem a szobába ledőltem az ágyra és elaludtam

de vajon mért voltam ilyen kimerült?

Folytatjuk...