Fény és sötétség: testvér párbaj
2005.09.16. 19:20
Előzmények: olvasd el az előző részt és megtudod
8.fejezet
Én: de..nem lehet
Vergil: pedig igaz
összeszedtem magam és elkezdtem normálisan beszélni
Én: és ha mégis te vagy az akkor mért jöttél ide
Vergil:hmm
Vergil: mert kell a kardod
Én: akkor el kell venned tőlem
Vergil: Hmm... ahogy akarod
előrántotta a szamurájkardját és elkezdett felém futni
én is előrántottam a káosz kardot és felé futottam
Vergil jobbról támadott de én hárítottam
azután én támadtam balról ő ellökte és megvágott
majd felűlről támadtam és ez nagy hiba volt
ő elhárította és keresztülszúrt.
és azt mondta:
Vergil: add ide vagy meghalsz
Én nyögve: Debbie... fogd ...ezt ..és.... fuss
Debbie : nem
Én: DE... MOST NINCS HELYE VITÁNAK
Debbie erőt vett magán és azt mondta:
Debbie: NEM hagylak itt
Vergil gúnyosan: milyen megható
én erre dühös lettem átváltoztam és ellöktem magamtól
Debbie úgy nézett ki mintha megpróbálta volna feldühíteni magát
és sikerült is
amint Debbie átváltozott elindult Vergil felé
erre Vergil megpróbálta megtámadni de én eltereltem a figyelmét
de mivel ő láthatóan erősebb volt mégegyszer átszúrt.
ekközben Debbie megpróbált támadni de Vergil
őt is átszúrta.
éppen ki akart végezni minket mikor valaminek nekiütközött és elkábult.
mi pedig Debbie-vel vérezve feküdtünk a földön amikor
egy pont ugyanolyan ruhájú gyerek felkapott minket és... a többit nem
láttam.
...
kinyitottam a szemem, körülnéztem és megláttam azt a gyereket aki
megmentett minket.
Én: ki...vagy te?
Hanyou: a nevem Hanyou(Haniu)
Én: köszönöm hogy megmentettemed az életünket.
Hanyou: nincs mit
Én rémülve: és Debbie?
Hanyou: nincs túl jól
Én majdnem pánikolva: mennyire nincs jól?
Hanyou: nagyon nincs jól... mondjuk úgy félig halott
Én könnyes szemmel: látni akarom őt
Hanyou: gyere
követtem őt egy ideig aztán megláttam Debbie-t
gyorsan odafutottam hozzá megnéztem jól van-e?
Nagyon sápadtnak nézett ki.
Mintha élvérzett volna
Mivel Hanyou látta a rémült arcomat azt mondta:
Hanyou: én mindent megteszek hogy megmentsem
Folytatjuk...
|