Előzmények: kinyírtuk azokat a hülyéket és megmenekültünk és visszatértünk a faházba.

7.fejezet

Én: aúúúúú

Debbie: naa.. ne mozogj

Én: de ez fáj...elég már a kötésekből és ebből a löttyből

Debbie: ham nem fertőtlenítem ezzel a "löttyel" akkor elfertőződik

Én: nem érdekel csak ne kenegesd azzal

Debbie: ...van egy ötletem, beszéljünk valamiről és akkor hidd el,

meg se fogod érezni

Én: ... jólvan, miről beszéljünk?

Debbie: beszélj magadról, úgyse sokat tudok rólad

Én: hogy érted?

Debbie: hát a múltadról

Én: nem hiszem hogy kiváncsi vagy rá.

Debbie: mért nem?

Én: inkább mesélj te magadról

Debbie: létszííí

Én: ... jólvan ha nagyon hallani akarod

Én: honnan akarod hallani

Debbie: ahonnan emlékszel rá.

Én: jó

Én: na szóval mikor 3 éves voltam és úgy emlékszem volt egy testvérem

is Vergil(Vördzsil) akit apám szeretett jobban engem meg anyám,

de mivel anyám meghalt én mentem a nevelőszülőkhöz

azt nem tudom hogy Vergillel mi történt de úgy kb ennyi.

Debbie: ez szerintem nem annyira rossz

Én: hogy mondhatsz ilyet? nem is emlékszem hogyan néztek ki.

Debbie: ...bocs csak azt hittem hogy rosszabb

Én: mi lehet ennél rosszabb?

Debbie:......nem tudom

Én: Én se. Létszi ejtsük a témát

Debbie: ok.

Debbie: ja tényleg, kész vagyunk.

Én megkönnyebbülve: végre

Debbie: nem megyünk egyet sétálni?

Én: örömmel

amint kiléptünk az ajtón megláttunk egy gyereket aki pont úgy nézett ki

mint én csak fehér haja volt.

???: helló tesó

Én: miiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii?

Vergil: hát nem emlékszel rám, Vergil vagyok a tesód?

Folytatjuk...