2.fejezet

2.fejezet

1 hete hagytam el azt a várost ahol egész életemben nevelkedtem ahogy emlékszem...már rengeteg faluban és városban m,egfordultam már de.....mindenhol a francba is az a hülye sötét ekó.....átváltoztatott és a fél lakosságot sikerült leírtanom amitől kicsit mwegfásultam és már nem vágytam semmire csak h ne ártsak senkinek....a legjobb talán az lenne ha megölném magam de......ki tudja mit hoz az élet...

Másnap reggel frissen keltem és gondoltam kicsit szórakozom....bár nem mintha megérdemeltem volna de....azért nekem sem voltak fényes napjaim....szószerint.....na mind1....kovácsoltam magamnak egy szörfdeszkát....tudniillik egyáltalán nem vagyok egy vadvizi szörfös mde egyszer ezt is ki lehet próbálni....nah szóval megcsináltam rádobtam a közeli folyóra....és ráugrottam.
Az első 5 percben egész jól ment de a következő percben megbillentem leestem és belevertem a fejem egy kősziklába így elvesztettem az esznméletem...

később...

Felnyitottam a szemeimet de még halálosan fájt a fejem és homályosan láttam....de amint kitisztult ma látásom megláttam a kék eget és oldalra nézver a folyót amint békésen folyik...
felültem a függyőágyban amin feküdtem és megfogtam a fejem h muljon már el.....amint felnnéztem láttam hogy közeledik felém egy lány aggódó szemekkel majd érdektelenül visszaborítottam a fejem a tenyerembe. pár másodperccel későbbmeghallottam a lány hangját.

-jól vagy?....3 napig aludtál már kezdtem azt hinni meghaltál....-mondta aggódóan
-talán jobb lett volna az emberiségnek-mondtam mérgesen...
ekkor ő felemelte a fejem és lendületből opofonvágott amire bennem rögtön elkezdett szétáradni a sötét ekő már érewztedm h át fogok alakulni mikor...
-hülye ne mondj ilyet senkinek sem lenne jobb ha meghalsz-mondta kioktatóan amitól lenyugodt.....átgondoltam h túl kedves velem és mi lenne ha vele is az történner véletlenbül amit nem szeretnék....ezért felálltam és szó nélkül elindultam az egyik irányba

-most hova mész?-kérdezte felháborodva a lány....-megmentettelek nehogy már elmenj....it haltál volna meg....most tartozol nekem úgyhogy maradj itt-mondta és nyelkvet nyujtott amire kicsit jobb kedvre derültem
- nem hinném h jó lenne hiszen......kicsit veszélyes vagyok...
-hülye vagy te nem veszélyes-mondta nevetve amire én elmosolyodtam és beleegyeztem h maradok...

2 teljes napig minden rendben ment és néha a lány akit közben megtudtam h Debbie-nek hívnak észrevette a fejájásom és neki megváltoztathatatlanul az volt a véleménye h erre sétálni kell és még akkor is el kellett menni ha neki ütögetnie kellett h felkeljek...

Egyik nap mikor éppen sétáltunk mert fájt a fejem észrevettem mozgást az egyik bokornál de nem törődtem vele....de ezt meg is bántam mert 5 perc mulva az egyik bokorból előugrott egy pasas pisztollyal....amatőr rablónak látszott
- mi az csak nem vizipisztoly-kérdeztem gonoszul nevetve
-rádlövök és megtudod-mondta
én Debbie elé álltam h neki ne essen baja
-ha lőni mersz meghalsz jobb ha most megtudod-mondtam zaklatottan amire ő azonnal belémeresztetteegy golyót...
egy kicsit összerogytam majd felálltam és gonosz mosollyal a szemlébe néztem...
-ezt most nagyon rosszul tette-mondtam elsztántan és hagytam eluralkodni a sötét ekót magamon amire szokásom szerint átváltoztam és magamat sikerrel irányítva brutálisan kivégeztem a pasast...majd visszaváltoztam, és mélyen Debbie szemébe néztem semmilyen tekintettel.
-még mindníg úgy hiszed nem vagyok veszélyes-kérdeztem
-hát ha már a kardodtól nem ilyedtem meg-monmdta halvány mosollyal kicsit letörve
de ekkor hívást kapott amiben azt közölték vele hogy a szülei meghaltak......sajnáltam őt a lelkem mélyén de külsőleg nem mutattam amíg ki nem t9ört keserves sírásban mert akkor gy9öengéden átöleltem és simogattam a hátát így mondva neki h nyugodjon meg