Fény és sötétség: a kezdetek
2005.09.11. 16:57
1. fejezet
Hellóka...megi itt egy normális nap a suliban bár nem lenne normális bár nem lenne suli....na persze midnen ilyen korú gyerek ezt kíváánja.....bárcsak több kaland lenne....és bár ne gondolkodnék ilyen hülyeségeken biológia óra közben.
- Nándi ébredfj fel és figyelj ide....sőt ha már alszol mondd el nekünk h szaporodnak az egysejtűek-zavart fel a tanár
- maga tudja hiszen az agya is max egy sejt- suttogtam halkan amit nagy szerencsémre meg is hallott
- látom többet tudsz mint itt mindannyian ha így van... -szóval beismeri?-vágtam a szavába
-tűnés az igazgatóhoz-orított a tanár vörös fejjel
-örömmel megyek...még az igazgatóban is több értelem vanm mint magában-mondtam egyhangúan és elsétáltam az igazgatóhoz
amint beértem angyali mosolyt erőltettem az arcomra
-jó napot kívánok-mondtam kedvesen
-szia -mondta ellenszenvesen az igazgató
-nem csináltam semmi.....a tanár megin kiküldött pőedoig csak megmmondtam neki a szörnyű igazságot -és mégis mi az az igazság-kérdezte félmosollyal -hát h az agya egy sejtből áll és ő tudja jobban h szaporodnak az egysejtűek....bár az ő agyában nem naon sdzaporodnak-mondtam mosolyogva ártatlan hangon valóban?-kérdezte és láttam h alkig tudjas visszatartani a nevetést -el tetszik engedni?-kérdeztem -igen de estig maradj itt hiszen...megsértteni egy tanárt.....oké oké itt maradok csak ne tessék felhívni a nevelőszleim tudniillik utéálom őlket-mondtam, mérgesen
-megegyezttünk mondta az igazgató é elengedett
Este......
-ahj de unom ezt a ki***ott foglalkozást dehát a megegyezés ez volt....-de ekkor bejött az igazgató és mondta h végre mehetek haza aminek naon örültem.
éppen tartok hazafelé amikor észrevettem h egy gyerek követ és ezért rátértem a hoszabbik és sötétebbik útra ahol lerázhatom....de az utamba akadt egy tó ami esddig tudomásom szeri nint nem volt ott és kicsit fénylett is feketén... -na de itt nicns is atomerőmű-mondtam magamban de ekkor erős lökést éreztem a hátamban és fejessel beleestem az említett tóba, amint reagéáltam erre nagyon elkezdett sajogni mindenem amit érintett ez a fura folyadéjk kapálóztam is usztam felfelé de a fájdalomtól nem tudtam felérni...de mégis fél perc mulva éreztem hogy áramlik a levegő a torkomba és arra eszméltem hoogy kinnn vagyok a parton és köhögöm ki a folyadékot....majd kinyitottam könnyben úszó szemem és amint kitisztult a látásom és megláttam azt a fiut feldühödtem és nekimentem felemeltem és darabokra törtem a gerincét majd rettentő erővel átütöttem a hasát úgy hogy az öklöm a másik oldalon jött ki pont akkor észrevettem h a karom sötéten ízzik és karmaim vannak -szánalmas gyenge halandó-mondtam gonoszuil vigyorogva és belehajítottam a sötét folyadékba....
Mikor észhez tértem elmentem a kedvenbc várromomhoz és leültem gondolkodni
~vajon...megöltem....vagy túlélte....és miért....voltam olya....gonosz?......mind1 már m,egtörtént változtatni nem változtathatok rajta....sötét ekó....szép név egy ilyen sötét folyadéknak......úgyis megragadt a nyelvemen....és a káosz kard.....szép név lenne a fegyveremnek....ha lkenne-mondtam és beszakadt alattam a szikla....
-emlegetett szamár-gondoltam magamban miközben lezuhanatam 4 m,étert és fura volt h azonnal fel is álltam utána és előttem volt....egy szép fényes nehéznek kinéző kard és egy sz-ép ruha......átöltöztem a hátamra vettem a kardot(mert ráilllett a ruhára) és elindultam cvilágggá a nagy reménnyel hogy valami csak lesz velem....nem mintha sokat számítanék így az élettől
by: Atasuke
|