Fény és sötétség: a békének annyi
2005.09.29. 10:57
33.Fejezet
egy teljes nap telt el a démonkirállyal való küzdelmem óta, ekközben megpróbáltam felfedezni az új képességeimet bár ez Debbie-re is igaz
Én: hé Vergil
Vergil: mi az?
Én: harcolunk egyet?
Vergil: nem
Én: mi az hogy nem?
Vergil: nem vagyok harcos kedvemben
Én: ugyan már
Vergil: mért akarsz harcolni?
Én: mert van egy két új támadásom és ki akarom próbálni őket élesben
Vergil: ez esetben elfogadom a kihívást
Én: na akkor menjünk ki és kezdjük el
Vergil: de van egy feltételem
Én: mi?
Vergil: nem használod a Káosz robbanást
Én: oké na menjünk
kimentünk az udvarra és elkezdtünk harcolni
Én: azé te is fejlődtél
Vergil: mit gondolsz csak ülök egész nap?
folytattuk a kűzdelmet
...
Én: sötét sugár
ekkor egy 2 méter átmérőjü sugarat lőttem ki Vergil-re, de Vergil elugrott előle
aztán Vergil olyat csinált amit én életembe még nem láttam:
fél másodperc alatt kíhuzta a kardját a tokból és visszatolta
ekkor azt éreztem mintha szédszabdaltak volna, egy csomó vágásom lett
Vergil: na ez hogy tetszik
Én: ügyes
Én: most én jövök
Én: Káosz hullám
ekkor a kardomból kegyetlen erejű fekete tornádó szerűség jött ki, mivel ezt Vergil nem ismerte nem tudott ellene védekezni, a káosz hullám eltalálta
mikor a káosz hullám elmúlt megláttam Vergilt a földön feküdt véresen
Én: Káosz hívd ide Debbie-t
Káosz oké
2 perc múlva...
Debbie: mi az?
rámutattam Vegilre
Debbie: mit csináltatok?
Debbie: várj kitalálom... harcoltatok
Debbie: meg se kell kérned rá tudom mit akarsz gyógyítsam meg
Én: pontosan
Debbie: jó
Debbie elkezdte gyógyítani Vergilt
Debbie: leszokhatnál már arról hogy minden nap kihívod Vergilt
Én: mért?
Debbie: ideje sincs hogy kipihenje te pedig amint felébred kihívod
Én: baj az?
Debbie: megfogalmazom világosan
Debbie: amit csinálsz az magasan a szemétség felett van
Én ettől a föld alá süllyedtem
Én: akkor mikor hívjam ki
Debbie: semmikor
Debbie: majd ő kihív ha akar harcolni
Én: de ha akkor én nem akarok harcolni?
Debbie: akkor megtudod mit élt át ma Vergil
Én: jólvan megadom magam
Én: majd építtetek egy edzőtermet
Debbie: ez egy jó ötle
Debbie gúnyosan: az első ma
Én: attól még hogy szemét voltam nem kell a lelkem a sárba tiporni
Debbie: na, végeztem
Vergil felkelt
Vergil: na ellenem ilyet se csinálsz többet
Én: oké
vsszamentünk a villába és ledőltünk pihenni
ekközben valahol az erdőben
Akane: hol vagyunk
Hao: ha én azt tudnám...
Akane: csönd hallok valamit
Hao: mit?
Akane: kuss
???: nocsak nocsak démonok
Hao: ki vagy?
Dante: a nevem Dante
Hao: és mit akarsz
Dante: az életeteket
Akane: anyád életét vedd el
Dante: elfogni őket
Akane: tudod kit fogsz te el
és Akane előhúzta a kardját és lefejezte Dantét
Hao: Akane szerintem ez nem volt egy túl jó ötlet
Akane: mért?
Hao: mert Nándi mesélt valami Dante-röl aki démonvadász
Akane: ééééés?
Hao: annyit kellet volna mondanunk hogy Nándi csapattársai vagyunk
Akane: oppá
Akane: most már mindegy
Hao: hát igen
Hao: Dante-nek annyi, és a békének is a két cspat közt
Akane: mért nem szóltál
Hao: mert gyorsan fejezted le
Akane: mindegy találjunk haza azt annyi
Hao: jó és amint hazaértünk megmondjuk Nándinak mi történt
Folytatjuk...
|