4. fejezet

Nem tudom mennyi idő múlva de felnyitottam a szemem és még viágos volt....csak egy volt a baja, nem tudtam megmozdulni de megláttam Debbie-t ahogy bejön egy vizes borogatással a kezében

-remélem az nem fényekó-mondtam elhaló hangon halvány mosollyal

-ne félj nem az-mondta

-mi történt azután hogy beleestem a...-itt bevillant a kép amint Debbie felémúszott

-kimentettelek-mondta-nehéz vagy ám tusdod alig bírtalak kihúzni-mondta nevetve

-nem tehetek róla h nincs erőd hozzá-mondtam mosolyogva

-hát még mindíg több mint neked aki elájult a fényekóban....

-nem ájulktam el.....csak nem mtudtam megmozdulni-mondtam visszaemlékezve

-meg is értem...hsizen fény a sötétség ellen de.....miért estél bele?-kérdezte

-nem tudom elkezdtem széédülni.....és beleszédültem-mondtam neki

-legközelebb vigyázz hocva szédülsz-mondta Debbie kifürkészhetetlen hangulattal

-ne aggódj legközelebb nem megyek többé a fény ekóhoz 3 méternél közelebb

-de igenis aggódom mi van ha megin valami történik veled vagy átváltozol és úgy maradsz vagy....

Én ekkor finoman magamhoz öleltem
-tudok magamra vigyázni....tényleg ne aggódj-mondtam aminek hallatán ő is szorosan átölelt ekkor annyira megkönyebbültemhogy azt hittem nem állok meg a lábamon és messze nem éreztem magamban a sötét ekót...