mindegy itt uncsizom a suliban és azon gondolkodom milyen lesz a fesuztivál amit apám rendez minden évben...és minden évben meghívja azt a 8.os lányt még jó h nem járok vele egy osztályba

nagyon nem kedvelem olyan...nem tudom...apámék mindíg őt kérdezgetik meg h ő milyen aranyos meg milyen jó tanmuló. na majd ezen a fesztiválon...

az álmodozásomat hirtelen a tanás törte meg

-Michiru figyelj ide és ne a falakat bámuld

sóhajtottam egyet és folytattam a jegyzetelést

iskola után a buszon...

éppen az egyi barátommal beszélek a buszon:

-Hé, Michiru szerintem el fogsz késni a fesztiválkról

-Lehet ...de nem nagyon érdekel

-huuha akkor bizti ott lesz az a kiscsaj akivel szüleid paktálnak- és viccesen elmosolyodik én meg visszomosolygok

-És hogy vagytok a barátnőddel

- Le se szar - válaszolom

-akkor szakíts vele

-tenném,de ha azt teszem anyámék összehoznak azzal a kiscsajjal

-ohh értem

ekkor a kínos csöndet megtörve megszólal az autómata bemondó:

követlkezik Kururugi szentély

- na te itt szállsz le mondja a barátom

-igaz

leszálltam és anyámra gondolva h szobafogságot kapok elindultam futva-miért kell

-nekem mindíg erlkésnem?mondtam magamban

beértem a házba ls reflexből azt mondtam:

-bocsánat hopgy késtem

senki nem reagált

-vagy mégsem:? suttogtam magamban

ekkor megszólal egy kedves vékony hang megülem

-Végre hogy megjöttél, anyukádék téged keresnek

Ránéztem a lányra aki nem volt más mint akiről beszéltem...Kaoru eljön minden évben

-és te mit keresel itt egyedül a lakásomban- mondtam

-ez nem a te lakásod hanem a szüleidé mert ők keresik a pénzt és téged kereslek én is de ne hidd hogy aggódtamcsak azért kerestelek h gyorsabban tulessek a találkozáson és ennyi

-az érzés kölcsönös

ekkos apámék berontottak...és amint megláttak elkezdtek kiabálni

(Kaoru a mesélő)

Néztem ahogy Michiru apja ordít Michiruval ésegy kicsi sajnálatot éreztem iránta de amint eszembe jutott h hogy szokott velem beszélni azonnal elmult.ú

-Hol a francban voltál? ordítja az apja

-semmi közöd hozzá 15 éves vagyok oda megyek ahova akarok

-igen na azt majd meglátjuk, amint vége a fesztiválnak szobafogság egy hétig

-és ez egy késés miatt? kérdezte Michiru

-igen és most töltsd együtt az egész időd Kaoruval vagy különben tényleg szobafogság lesz-mondta az apja

-nem fogom együtt tölteni az időmet egy olyan emberrel akit utálok

erre én tejesen felkaptam a vizet és azt mondtam:

hát egy ilyen taplóval én sem akarok együt lenni

és kirohantam a kamrába és leültem a leghátsó sarkában mikor észrevettem h könnyek csordulnak le az arcomon

magam nyugtatására azt mondtam:

-még a könnyeimet sem érdemli meg

egy pár perc múlva láttam h valaki bejön de a fény elvakított, mikor közelebb jött láttam h Michiru az

-mit keresel itt- kérdeztem

-téged... apám azt mondta hogyha nem jövök ide utánad akkor fújhatom auz egész nyái szünetem

mondta

-amúgy sem komolyan gondoltaqm csak apám akartam lekötni...bár tényleg nem szweetek vele együtt lenni de nem utálok

erre én felálltam és adtam neki egy jó nagy pofont

-egy kis tapintat sincs benned vagy ösztönösen vagy ilyen bunkó?

én...én..-hebegte

majd hátrébblépett és beszakadt a padló alatta

- au ez fájht ez veszélyes- mondta Michiru

nem bírtam viszatarttani egy kis kuncogást

majd fel akart állni és a padló mégegyszer baszakadt de most fény uszott ki belőle és mindkettőnket berántott

éreztem ahogy zuhanok de nem tudom hova majd...

felnyitottan a szemem és egy erdőben találtam magam, Michiru is ébredezett

-hol vagyunk? kérdezte

-nem tudom. feleltem

felálltunk és körülnéztünk

nem tudom hol vagyunk felhívom apám- mondta Michiru és elővette a mobilját

-hmm aopám nem elérhető... akkor anyám-.....ő sem....tudakozó....semmi

erre én meglepődtem és moindtam undljunk el valahova

-oké menjünk

miközben sétáltunk michiru megszólalt

-öhm...nem akartalak megbántani de tényleg

én mosolyogva azt mondtam:

- a friss levegő csodálkat tesz veled legközelebb erdőben ztalálkozunk..

majd megakadt a szavam mert meghallottam egy fura visszhangzó hangot és megláttam egy fura lényt

(Michiru mesél)

láttam Kaoru döbbent és félelemmel teli arcát ezért eléálltam és mokndtam a lénynek h huzzonn el

erre a lény: Végre emberhust ehetek finopm vér finom piros vér- és elkezdett felénk közeledni Kaoru összeesett a rémülettől

én meg megpróbáltam megvédeni magunkat de a lény jött tovább erre én newm tudom miélrt megrémöltam és úgy éreztem elájulok de valamit még mondtam előtte de nem láttam semmit

még nem nyitotttam ki a szemem mikor hallottam hogy valaki szól

-hé te, jó volt az a technika, nagyon jól nézett ki ahogy arra a démonra lőtted azt a fényt

én kábán- mi milyen fényt, kinyiton a szemem

- áhh kutya fülek? remülök meg hirtelen

-ahj most mi van mi olyan nagy szám?

- a f...f..f..füleid

- mi van velük? kérdezte

erre eszembe jutott...

- Kaoru -mondtam

- ki?

- ő és- rámutattam az ájult lánmyra

erre azt mondja ő:

-hmm a ruháitok pont olyanok mint Kagome ruhái... csak nem a "jelenből" jöttetek?

-honnan?

- a jelen tudod.... a jelen.

-ja egyébként a neven Inuyasha... a tied?

-Michiru

és az övé? kérdezi

-Kaoru- mondtam

időközben Kaoru felállt és megrémült ős i egy kicsit Inuyasha füleitől

Inuyasha ezt ugy téve mintha nem is vette volna észre azt mondta- gyertek vissza velem a faluba és oitt majd beszélhettek Kagome-val

-Hol vagyok? kérdezi kábán Kaoru

-már nem itt mondja Inuyasha felkapja Kaorut és elindulunk a faluba

-Kaoru veri inuyasha hátát és közben azt oordítja neki h tegyél le

Inuyasha letszi és azt mondja akkor kuss és kövess

.Kaoru azt mondja: nem hitten volna hoigy találok Michirunál bunkóbb fiút

-HÉ mondtam

és elintultunk a falu felé

Vége(egyelőre):P