egyik ágyba és elkezdtünk beszélni...

-mi történt- kétdezi Kagome

-Fogalmam sincs-mondom letörve

Démon támadta meg?- Kérdi inuyasha

-Nem tudom- mondom

-ne aggódj jobban lesz- nyugtat kagome

-Nem aggódom miatta- mondom emelt hanggal

-Pedíg úgy látszik - mondja mosolyogva Kagome

- Miért aggódnék érte? kérdem

Kagome már nyitja a száját

- öhm...inkább ne válaszolj- mondtam

pár másodperc múlva meglátom az ajtóban Kaorut és közömbösen azt mondom

-Látom felébredtél

öhm...ki hozott vissza ?-kérdezi félénken kaoru

-Én-feleltem- de viszonozhatod azzal hogy lefogysz mondtam a mosolyomat visszatartva

- vagy talán neked Kénbe izmokat szerezned azokra a nyúlványokra amiket te karoknak hgívsz - mondja sértődötten

nem bírtam .....kiötrt beőlem a röhögés és fuldokolva mondtam:

- Ne aggódj csak vicceltem

erre Kaoru mosolyogva odajön és nem erősen de fejbevág

-Tudod kit ütögess-mondom nevetve

-hát téged ki mást- mondja Kaoru

(Kaoru Mesél)

-hát akkor viszonzom jó?!-mondja viccesen Michiru

Kaoru kicsit megrémülve félénken húzódik az ajtóba

Michiru odafut hozzá és már egy kicsit a kezét emelte mikor visszahúzta és szépen leült a lépcsőre

Kaoru mivel becsukta szemeit nem látta h Michiru leült …de lassan kinyitja őket és csodálkozva nézi h a

fiú nem ütött vissza még ha viccből is…nézi és lassan bátortalanul odaül a fiú mellé

-öhm…miért nem ütöttél vissza?

egy kicsit pirulva elfordul s majd bátrabban visszanéz

-mert féltem h elragadtatom magam és többet adok vissza-mondja Michiru kicsit hazudva de komolynak tűnően

nah persze-gondolja magában Kaoru és szépen sértődötten és szomorúan besétál megint az erdőbe mivel ami

történt nagyon izgatja őt…és h aggódjon érte a fiú…ha már tudna érte aggódni

-jól van akkor szia elmentem sétálni-mondja gúnyosan

-heh ez a makacs öszvér nem igaz…ilyet… -gondolja magába

hirtelen megint mozog vmi…a lány megijed és odahátrálva a fához becsukja a szemét

-Hát ez nem igaz ez a lökött csaj-mondja Michiru a bokorból kiesve

a lány kinyitja a szemét

-TE…ahj a frászt hoztad rám-mondja kicsit feldultan Kaoru…amúgy mi a francnak jöttél ?! H elverj mert még is meggondoltad magad ?!

- és kicsit szomorkásan lehajtja a fejét…mert igaziból neki fáj ha egy fiú bántja ami már nagyon sokszor

megesett vele

-nem…nem azért..csak…mert… gondoltam h a hülyeségeddel megint bajba kerülsz és szépen

visszaráncigállak a faluba-…kicsit elpirul mert nem tud hazudni

Kaoru leül a fa tövébe és szépen elgubbaszt ott mire a fiú pirultan melléül

-ha ezért jöttél nem kell a segítséged hagyj szépen békén és menj vissza a faluba-mondja Kaoru

-nah jó… nem azért jöttem…csak…csak….nah bocsi …most örülsz?!—mondja kicsit zavarodottan Michiru

Kaoru félrefordítja a fejét szomorkásan és elindul a falu felé

(Michiru mesél)

Tétlenül nézem ahogy Kaoru visszamegy a falúba és amint már nem látom én is elindulok

Amint visszaérek a falúba meglátom Kaorut Inuyasha-t Kagome-t Shippo-t és még két valakit akit nem ismerek

lassan félénken elindulok arrafelé mire Kagome ideszól nekem hogy menjelk csak oda

úgy is tettem és és amint odaértenm bemutatkoztam

- Helló a nevem Michiru

- örvendek én Miroku vagyok

- Én meg Sango

Miroku szeme megakad Kaorun és odamegy hozzá majd azt kérdi tőle:

-Leszel a gyermekeim anyja?

Kaoru nagyon elvörösödikm nekem meg egy olyan érzésem támadt mintha meg akarnám ölni Mirokut

de Sango közbeszól

-MIROKU- kiabálja

- ohh elnézést csak ezt mindíg megkérdezem amikor egy gyönyörű nőt látok

- semmi baj- mondja vérvörös arccal Kaoru

én pedíg gyilkos szemekkel nézek Mirokura aki sajnos ezt nem látja.

oké most hogy megismerkedtetek térjünk arra hogy mit találtatok vagyí derítettetek ki- mondja Kagome

- hát... elég messze innen van egy kastély valószínüleg ott van Naraku- mondja Miroku

öhm Bocsánat hogy félbeszakítalak de ki az a Naraku?- kérdem

- a legnagyobb ellenségünk ... lehet az ő műve is h itt vagytok- mondja Inuyasha

- akkor mire várunk induljunk - mondja lelkesen Kaoru

-egyetértek- mondja Miroku és rámosolyog Kaoru ra

bennem feltámad a fgyilkolhatnék és úgy nézek Mirokura mint akit arcon ütöttek

- szerintem is- mondom közömbös hangon Miközben Sango szemei villámokat szórnak Mirokura

és elindultunk a kastély felé

(Kaoru mesél)

Miközben sötétedik letáboroztunk egy kis tóparti résznél …én nagyon szeretem a tópartot ezért leülök a

Szélére …közben Inuyasha és Michiru beszélget. Én csak bámulom az eget olyan szép

És hirtelen vmi melegséget érzek a fenekemnél egy kezet ami simogatj

-„sikít”….MI A FRÁSZT KÉPZELSZ MAGADRÓL !!!!!!!!!!!!!!!!!!-és egy hatalmas nagyot ütök Miroku fejére

-Hogy mi a ………. –Michiru gyorsan odafut- nah ez már sok ne ijesztegess te hülyelány –közben nevettem kicsit de még is egy gyilkos tekintet is csúszott Mirokura aki már a tópart másik felén van

-„sikítás” MIROKU ELÉG LEGYEN –és Kagome is egy hatalmasat üt Miroku fejére

-„sikítás”MIROKUUUUUUUUUUUU-Sango a bumerángját üti Miroku fejébe

-Nah látom ez meg ma nagyon kiéli magát-Inuyasha szánalmasan néz Mirokura

(Michiru mesél)

odamegyek inuyasha-hoz

-megölöm Mirokut ha mégegyszer megérinti kaorut- mondtam dühösen

- csak nem féltékeny vagy?- mondja Inuyasha mosolyogva

- öhm....dehogy vagyok- mondom vörösen

- pedíg úgy hangzott - mondja Inuyasha mosolyogva

-hagyjuk a témát- mondtam halkan

oké- mondja inuyasha

- de még moindíg nem tudom mi az a fény amivel azt a démont megsütötted mikor bajban voltatok- mondja Inuyasha

-hát....én sem- mondtam

kár- mondja Inuyasha-

- Vajon a lányok széverték már mirokut?- kérdezem mosolyogva

-már biztos- mondja Inuyasha

-hmm azt hiszem elmegyek aludni- jelentettem ki

-oké- mondja Inu

és elmentem alefeküdni aludni

(Kaoru mesél)

én is lassan elmentem aludni mert fáradt voltam…rettentő hideg volt és nagyon fáztam

Michiru közel van oda szeretnék menni de nem merem fázok is meg vmi hajt h odamenjek ….áhh úgy is

elküldene a francba ….ahj nem bírom oda kell mennem-gondolja magában

lassan elindultam reszketve félve Michiru matraca felé…letérdeltem hozzá és láttam h be van csukva a

szeme ezért szépen lassan fölálltam de egy kissé rekedt hang szólt

-Kaoru mit szeretnél?-kérdezi Michiru

-öhm semmit aludj csak-reszketve fázva vékony rekedt hangon mondta Kaoru

-Kaoru hisz te reszketsz

-nem.... rosszul látod aludj csak

-ahj te kis … gyere –mondja a fiú és a hálózsákját kitárja-nah mi lesz már gyere nyugodtan

-nem…nem … csak bajt okozok-mondja egyre reszketőbb hangon a lány

-ahj - Michiru gyengéden behúzza a lányt a hálózsákba

-Kaoru nagyon elpirul de azért odabújik Michiruhoz nagyon zavartan

-k..kö.köszönöm-mondja gyöngéden a lány

(Michiru mesél)

semmiség így mindkettőnknek jobb- mondtam mosolyogva

Kaoru kicsit elpirul

nah aludjunk- mondtam bíztató mosollyal

- jaja tényleg - mondja kaoru is mosolyogva

minmdkettőnk behunyta a szemét és elaludtunk

Vége (de csak a résznek:P)