33.Fejezet

egy teljes nap telt el a démonkirállyal való küzdelmem óta, ekközben megpróbáltam felfedezni az új képességeimet bár ez Debbie-re is igaz

Én: hé Vergil

Vergil: mi az?

Én: harcolunk egyet?

Vergil: nem

Én: mi az hogy nem?

Vergil: nem vagyok harcos kedvemben

Én: ugyan már

Vergil: mért akarsz harcolni?

Én: mert van egy két új támadásom és ki akarom próbálni őket élesben

Vergil: ez esetben elfogadom a kihívást

Én: na akkor menjünk ki és kezdjük el

Vergil: de van egy feltételem

Én: mi?

Vergil: nem használod a Káosz robbanást

Én: oké na menjünk

kimentünk az udvarra és elkezdtünk harcolni

Én: azé te is fejlődtél

Vergil: mit gondolsz csak ülök egész nap?

folytattuk a kűzdelmet

...

Én: sötét sugár

ekkor egy 2 méter átmérőjü sugarat lőttem ki Vergil-re, de Vergil elugrott előle

aztán Vergil olyat csinált amit én életembe még nem láttam:

fél másodperc alatt kíhuzta a kardját a tokból és visszatolta

ekkor azt éreztem mintha szédszabdaltak volna, egy csomó vágásom lett

Vergil: na ez hogy tetszik

Én: ügyes

Én: most én jövök

Én: Káosz hullám

ekkor a kardomból kegyetlen erejű fekete tornádó szerűség jött ki, mivel ezt Vergil nem ismerte nem tudott ellene védekezni, a káosz hullám eltalálta

mikor a káosz hullám elmúlt megláttam Vergilt a földön feküdt véresen

Én: Káosz hívd ide Debbie-t

Káosz oké

2 perc múlva...

Debbie: mi az?

rámutattam Vegilre

Debbie: mit csináltatok?

Debbie: várj kitalálom... harcoltatok

Debbie: meg se kell kérned rá tudom mit akarsz gyógyítsam meg

Én: pontosan

Debbie: jó

Debbie elkezdte gyógyítani Vergilt

Debbie: leszokhatnál már arról hogy minden nap kihívod Vergilt

Én: mért?

Debbie: ideje sincs hogy kipihenje te pedig amint felébred kihívod

Én: baj az?

Debbie: megfogalmazom világosan

Debbie: amit csinálsz az magasan a szemétség felett van

Én ettől a föld alá süllyedtem

Én: akkor mikor hívjam ki

Debbie: semmikor

Debbie: majd ő kihív ha akar harcolni

Én: de ha akkor én nem akarok harcolni?

Debbie: akkor megtudod mit élt át ma Vergil

Én: jólvan megadom magam

Én: majd építtetek egy edzőtermet

Debbie: ez egy jó ötle

Debbie gúnyosan: az első ma

Én: attól még hogy szemét voltam nem kell a lelkem a sárba tiporni

Debbie: na, végeztem

Vergil felkelt

Vergil: na ellenem ilyet se csinálsz többet

Én: oké

vsszamentünk a villába és ledőltünk pihenni

ekközben valahol az erdőben

Akane: hol vagyunk

Hao: ha én azt tudnám...

Akane: csönd hallok valamit

Hao: mit?

Akane: kuss

???: nocsak nocsak démonok

Hao: ki vagy?

Dante: a nevem Dante

Hao: és mit akarsz

Dante: az életeteket

Akane: anyád életét vedd el

Dante: elfogni őket

Akane: tudod kit fogsz te el

és Akane előhúzta a kardját és lefejezte Dantét

Hao: Akane szerintem ez nem volt egy túl jó ötlet

Akane: mért?

Hao: mert Nándi mesélt valami Dante-röl aki démonvadász

Akane: ééééés?

Hao: annyit kellet volna mondanunk hogy Nándi csapattársai vagyunk

Akane: oppá

Akane: most már mindegy

Hao: hát igen

Hao: Dante-nek annyi, és a békének is a két cspat közt

Akane: mért nem szóltál

Hao: mert gyorsan fejezted le

Akane: mindegy találjunk haza azt annyi

Hao: jó és amint hazaértünk megmondjuk Nándinak mi történt

Folytatjuk...