A nevem Michiru gimibe járok és 15 éves vagyok van egy barátnőm de mostanában elhanyagol ami nem esik jól
mindegy itt uncsizom a suliban és azon gondolkodom milyen lesz a fesuztivál amit apám rendez minden évben...és minden évben meghívja azt a 8.os lányt még jó h nem járok vele egy osztályba
nagyon nem kedvelem olyan...nem tudom...apámék mindíg őt kérdezgetik meg h ő milyen aranyos meg milyen jó tanmuló. na majd ezen a fesztiválon...
az álmodozásomat hirtelen a tanás törte meg
-Michiru figyelj ide és ne a falakat bámuld
sóhajtottam egyet és folytattam a jegyzetelést
iskola után a buszon...
éppen az egyi barátommal beszélek a buszon:
-Hé, Michiru szerintem el fogsz késni a fesztiválkról
-Lehet ...de nem nagyon érdekel
-huuha akkor bizti ott lesz az a kiscsaj akivel szüleid paktálnak- és viccesen elmosolyodik én meg visszomosolygok
-És hogy vagytok a barátnőddel
- Le se szar - válaszolom
-akkor szakíts vele
-tenném,de ha azt teszem anyámék összehoznak azzal a kiscsajjal
-ohh értem
ekkor a kínos csöndet megtörve megszólal az autómata bemondó:
követlkezik Kururugi szentély
- na te itt szállsz le mondja a barátom
-igaz
leszálltam és anyámra gondolva h szobafogságot kapok elindultam futva-miért kell
-nekem mindíg erlkésnem?mondtam magamban
beértem a házba ls reflexből azt mondtam:
-bocsánat hopgy késtem
senki nem reagált
-vagy mégsem:? suttogtam magamban
ekkor megszólal egy kedves vékony hang megülem
-Végre hogy megjöttél, anyukádék téged keresnek
Ránéztem a lányra aki nem volt más mint akiről beszéltem...Kaoru eljön minden évben
-és te mit keresel itt egyedül a lakásomban- mondtam
-ez nem a te lakásod hanem a szüleidé mert ők keresik a pénzt és téged kereslek én is de ne hidd hogy aggódtamcsak azért kerestelek h gyorsabban tulessek a találkozáson és ennyi
-az érzés kölcsönös
ekkos apámék berontottak...és amint megláttak elkezdtek kiabálni
(Kaoru a mesélő)
Néztem ahogy Michiru apja ordít Michiruval ésegy kicsi sajnálatot éreztem iránta de amint eszembe jutott h hogy szokott velem beszélni azonnal elmult.ú
-Hol a francban voltál? ordítja az apja
-semmi közöd hozzá 15 éves vagyok oda megyek ahova akarok
-igen na azt majd meglátjuk, amint vége a fesztiválnak szobafogság egy hétig
-és ez egy késés miatt? kérdezte Michiru
-igen és most töltsd együtt az egész időd Kaoruval vagy különben tényleg szobafogság lesz-mondta az apja
-nem fogom együtt tölteni az időmet egy olyan emberrel akit utálok
erre én tejesen felkaptam a vizet és azt mondtam:
hát egy ilyen taplóval én sem akarok együt lenni
és kirohantam a kamrába és leültem a leghátsó sarkában mikor észrevettem h könnyek csordulnak le az arcomon
magam nyugtatására azt mondtam:
-még a könnyeimet sem érdemli meg
egy pár perc múlva láttam h valaki bejön de a fény elvakított, mikor közelebb jött láttam h Michiru az
-mit keresel itt- kérdeztem
-téged... apám azt mondta hogyha nem jövök ide utánad akkor fújhatom auz egész nyái szünetem
mondta
-amúgy sem komolyan gondoltaqm csak apám akartam lekötni...bár tényleg nem szweetek vele együtt lenni de nem utálok
erre én felálltam és adtam neki egy jó nagy pofont
-egy kis tapintat sincs benned vagy ösztönösen vagy ilyen bunkó?
én...én..-hebegte
majd hátrébblépett és beszakadt a padló alatta
- au ez fájht ez veszélyes- mondta Michiru
nem bírtam viszatarttani egy kis kuncogást
majd fel akart állni és a padló mégegyszer baszakadt de most fény uszott ki belőle és mindkettőnket berántott
éreztem ahogy zuhanok de nem tudom hova majd...
felnyitottan a szemem és egy erdőben találtam magam, Michiru is ébredezett
-hol vagyunk? kérdezte
-nem tudom. feleltem
felálltunk és körülnéztünk
nem tudom hol vagyunk felhívom apám- mondta Michiru és elővette a mobilját
-hmm aopám nem elérhető... akkor anyám-.....ő sem....tudakozó....semmi
erre én meglepődtem és moindtam undljunk el valahova
-oké menjünk
miközben sétáltunk michiru megszólalt
-öhm...nem akartalak megbántani de tényleg
én mosolyogva azt mondtam:
- a friss levegő csodálkat tesz veled legközelebb erdőben ztalálkozunk..
majd megakadt a szavam mert meghallottam egy fura visszhangzó hangot és megláttam egy fura lényt
(Michiru mesél)
láttam Kaoru döbbent és félelemmel teli arcát ezért eléálltam és mokndtam a lénynek h huzzonn el
erre a lény: Végre emberhust ehetek finopm vér finom piros vér- és elkezdett felénk közeledni Kaoru összeesett a rémülettől
én meg megpróbáltam megvédeni magunkat de a lény jött tovább erre én newm tudom miélrt megrémöltam és úgy éreztem elájulok de valamit még mondtam előtte de nem láttam semmit
még nem nyitotttam ki a szemem mikor hallottam hogy valaki szól
-hé te, jó volt az a technika, nagyon jól nézett ki ahogy arra a démonra lőtted azt a fényt
én kábán- mi milyen fényt, kinyiton a szemem
- áhh kutya fülek? remülök meg hirtelen
-ahj most mi van mi olyan nagy szám?
- a f...f..f..füleid
- mi van velük? kérdezte
erre eszembe jutott...
- Kaoru -mondtam
- ki?
- ő és- rámutattam az ájult lánmyra
erre azt mondja ő:
-hmm a ruháitok pont olyanok mint Kagome ruhái... csak nem a "jelenből" jöttetek?
-honnan?
- a jelen tudod.... a jelen.
-ja egyébként a neven Inuyasha... a tied?
-Michiru
és az övé? kérdezi
-Kaoru- mondtam
időközben Kaoru felállt és megrémült ős i egy kicsit Inuyasha füleitől
Inuyasha ezt ugy téve mintha nem is vette volna észre azt mondta- gyertek vissza velem a faluba és oitt majd beszélhettek Kagome-val
-Hol vagyok? kérdezi kábán Kaoru
-már nem itt mondja Inuyasha felkapja Kaorut és elindulunk a faluba
-Kaoru veri inuyasha hátát és közben azt oordítja neki h tegyél le
Inuyasha letszi és azt mondja akkor kuss és kövess
.Kaoru azt mondja: nem hitten volna hoigy találok Michirunál bunkóbb fiút
-HÉ mondtam
és elintultunk a falu felé
Vége(egyelőre):P